- Részletek
A papucsállatka (Paramecium) osztódása bináris hasadással történik, amely egy asexuális szaporodási forma. Ez azt jelenti, hogy egyetlen papucsállatka két genetikailag azonos utódsejtté válik.
A papucsállatka osztódásának folyamata:
- Sejtmag megkettőződése – Mivel a papucsállatkának kétféle sejtmagja van (makronukleusz és mikronukleusz), először a mikronukleusz mitózissal osztódik, majd a makronukleusz egyszerűen kettéosztódik.
- Sejt megnyúlása – A sejt hosszában megnyúlik, miközben az új sejtmagok a két ellentétes vég felé vándorolnak.
- Sejtmembrán befűződése – A középső részen elkezd kialakulni a befűződés, amely lassan kettéválasztja a sejtek citoplazmáját.
- Két új papucsállatka keletkezik – A befűződés teljesen elválasztja a két új sejtrészt, így két különálló papucsállatka jön létre.
Érdekesség:
A papucsállatkák időnként konjugációval is szaporodnak, amely egy genetikai anyagcserét jelent két egyed között. Ez nem valódi szaporodás, hanem az örökítőanyag frissítésére szolgál.
A kedvező környezetben lévő papucsállatkák néhány óránként képesek osztódni, így nagyon gyorsan elszaporodhatnak.
Egy másik faj osztódása 6x sebességgel:
Write comment (0 Comments)- Részletek
A Cyclops egy apró rákfaj az evezőlábú rákok (Copepoda) közül, amely édesvízi és brakkvízi élőhelyeken fordul elő. Nevét a mitológiai küklopszokról kapta, mivel egyetlen nagy szemfolttal rendelkezik a feje közepén.
Jellemzői:
- Méret: Általában 0,5–2 mm hosszú.
- Testfelépítés: Hosszúkás test, amely fejre, torra és potrohra tagolódik. A nőstények potrohán két petecsomót hordoznak.
- Mozgás: Hirtelen ugrásszerű mozgást végez az antennái és evezőlábai segítségével.
- Táplálkozás: Mindenevő, baktériumokat, algákat, szerves törmeléket és kisebb egysejtűeket fogyaszt. Egyes fajok ragadozóként más apró planktonikus szervezeteket is elejtenek.
- Szaporodás: Petékkel szaporodik, amelyekből lárvák (nápliusz-lárvák) kelnek ki, majd több átalakulási fázison mennek keresztül.
Ökológiai szerepe:
- Fontos része az édesvízi planktonközösségeknek.
- Táplálékforrás számos halivadék és más vízi ragadozó számára.
- Egyes fajai köztes gazdái lehetnek parazitáknak, például a Dracunculus medinensis nevű fonálféregnek (Guinea-féreg).
A Cyclops-fajok világszerte elterjedtek, és nagy szerepet játszanak az édesvízi ökoszisztémák egyensúlyának fenntartásában.
Write comment (0 Comments)- Részletek
Az Euplotes egy egysejtű csillós (Ciliophora törzsbe tartozó) protozoon, amely főként édesvízi és tengeri üledékekben él. Lapos, ovális vagy patkó alakú teste van, amelyet csillók borítanak. Ezek a csillók membranellák és cirruszok formájában rendeződnek, és az élőlény mozgásában, valamint táplálékszerzésében játszanak szerepet.
Jellemzői:
- Mozgás: A cirruszok segítségével az Euplotes képes "járni" az aljzaton, illetve úszni is.
- Táplálkozás: Főként baktériumokat és kisebb egysejtűeket fogyaszt, amelyeket csillóival terel a sejt szájnyílása (citopharynx) felé.
- Szaporodás: Ivartalanul kettéosztódással, illetve ivaros úton konjugációval szaporodik.
- Ökológiai szerep: Fontos lebontó szervezet az édesvízi és tengeri ökoszisztémákban, mivel baktériumokat fogyasztva hozzájárul az anyagok körforgásához.
Az Euplotes különleges mozgása és komplex csillószerkezete miatt gyakran vizsgálják mikroszkópos kutatásokban.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
A Closterium egy nematocista (fonalas) zöldalga, amely a Desmidiaceae családba tartozik. Édesvízi élőhelyeken, például tavakban és mocsarakban fordul elő. Sejtjei félhold vagy csónak alakúak, és középen enyhén összehúzottak. A sejtek végén gyakran láthatók apró, mozgó vezikulák, amelyek kalcium-oxalát kristályokat tartalmaznak. A Closterium fotoszintetizáló organizmus, kloroplasztiszai lemezesek és csillag alakú pirenoidokat tartalmazhatnak. Szaporodása ivartalanul kettéosztódással, illetve ivaros úton konjugációval történik.
A Closterium sejtjeiben található vezikulák mozgása elsősorban Brown-mozgás és citoplazmaáramlás következménye. Ezek a vezikulák apró kalcium-oxalát kristályokat tartalmaznak, amelyek szerepet játszhatnak a sejtek ozmoregulációjában és ionháztartásában.
A mozgás fő okai:
- Brown-mozgás: A sejten belüli folyadékban lévő véletlenszerű molekuláris ütközések okozzák a vezikulák állandó rezgését és mozgását.
- Citoplazmaáramlás (ciklozis): A sejt belső anyagáramlása folyamatosan mozgatja az organellumokat és a vezikulákat.
- Ozmoregulációs szerep: A vezikulák a sejtek vízháztartásának szabályozásában is részt vehetnek, így helyzetük változása a sejt környezetéhez való alkalmazkodást is segítheti.
Ezek a mozgások nemcsak a Closteriumra, hanem más Desmidiaceae algákra is jellemzőek.
Write comment (0 Comments)- Részletek
A Stentor egy egysejtű, mikroszkopikus élőlény, amely a Ciliophora (csillószervűek) osztályába tartozik. A stentorok gyakran a vízben lebegnek, és rendkívül jellegzetes megjelenésűek. A testük alakja változó, de általában hengeres vagy kúpos, és jellemző rájuk, hogy nagy méretük ellenére nagyon gyorsan képesek mozogni.
Főbb jellemzők:
- Testfelépítés: A Stentor teste hosszúkás, és gyakran "harang" vagy "kúp" alakú. A sejtmembránjukon belül található egy sejtmág, amely a sejt aktivitását irányítja. A testüket csillók borítják, amelyek segítenek a mozgásban és a táplálkozásban.
- Táplálkozás: A Stentor heterotróf, vagyis más élőlényekkel táplálkozik. A csillók segítségével szűri be a vízből a mikroszkopikus táplálékot, mint például baktériumokat és más apró egysejtűeket.
- Mozgás: A csillók folyamatos mozgásának köszönhetően a stentor képes úszni a vízben, de ha szükséges, egyes fajták képesek tapadni is a különböző felületekhez.
Élőhely:
- A Stentor főként édesvizekben él, mint tavak, patakok, mocsarak, de megtalálható tengeri vizekben is. Különösen az olyan vizekben él, amelyek gazdagok mikroszkopikus táplálékban.
Előfordulás:
- A Stentor világszerte elterjedt, és különböző vízi élőhelyeken gyakran előfordul. Nagy mérete és látványos mozgása miatt könnyen megfigyelhető mikroszkópos vizsgálatok során. A Stentor egyes fajtái képesek regenerálódni, vagyis a testük bármely részének leválása után újra képesek regenerálódni.
A stentorok szintén érdekesek tudományos kutatások szempontjából, mivel regenerációs képességük és viselkedési mintáik révén fontos modellorganizmusként szolgálnak.
Write comment (0 Comments)
