- Részletek
Alapadatok
-
Törzs: Ciliophora (csillósok)
-
Osztály: Spirotrichea
-
Család: Urostylidae
-
Nemzetség: Uroleptus
-
Méret: kb. 100–300 mikrométer hosszú
-
Élőhely: főleg édesvizekben, néha brakkvízben (enyhén sós víz) is előfordul
Alaktani (morfológiai) jellemzők
-
A Uroleptus teste megnyúlt, kissé lapított, elöl lekerekített, hátul elkeskenyedő.
-
A test ventrális (hasi) oldalán találhatók a soros elrendezésű csillók (cirrik), amelyek járóláb-szerűen működnek — tehát „lépkedve” mozog az aljzaton, nem csak úszva.
-
A hátoldalon kevesebb vagy rövidebb csilló található.
-
A test felszíne rugalmas, nincs kemény páncél (mint a Coleps-nél), de a kortikája (sejthártya) jól fejlett.
Belső felépítés
-
Sejtmag: kétféle van, mint a legtöbb csillósnál:
-
makronukleusz – az életműködések irányítása,
-
mikronukleusz – a szaporodás (konjugáció) során aktív.
-
-
Emésztő vakuólumok (táplálékbuborékok) a test belsejében.
-
Kontraktilis vakuólum (összehúzódó hólyag) a vízháztartás szabályozására.
Mozgás és életmód
-
A Uroleptus aktívan mozog az aljzaton a csillóláb-sorokkal (cirrik), így „sétál” a vízinövényeken, üledéken vagy törmeléken.
-
Mozgása ugráló, csúszó jellegű, néha rövid ideig úszik is.
-
Táplálkozása heterotróf: baktériumokat, algasejteket, apró szerves törmeléket fogyaszt.
-
A táplálékot a szájmezőn (citostomán) keresztül veszi fel, ahová a csillók terelik az élelmet.
Szaporodás
-
Ivartalanul: harántos sejtosztódással (két utódsejt jön létre).
-
Ivarszerű folyamat: konjugáció, amikor két egyed ideiglenesen összeér, és géncsere történik a mikronukleuszokon keresztül.
Előfordulás és megfigyelés
-
Különösen gyakori iszapos aljzatokon, vízinövények szárain, tóvízben vagy akváriumokban.
-
Mikroszkóp alatt 200–400x nagyításon jól látszik a test megnyúlt formája és a hasoldali „csillólábak”.
-
Gyakran enyhén zöldes vagy barnás árnyalatú a lenyelt algáktól.
- Részletek
A Coleps viselkedése meglepően kifinomult ahhoz képest, hogy csak egy sejt az egész szervezete.
Bár nincs idegrendszere, kémiai és mechanikai érzékeléssel képes felismerni, ha „áldozat” (például egy másik egysejtű vagy elhalt sejtmaradvány) van a közelben.
1. Kémiai érzékelés (kemotaxis)
-
A Coleps sejthártyáján kémiai receptorok találhatók, amelyek érzékelik a környezetben oldott anyagokat, például:
-
fehérjéket,
-
aminosavakat,
-
sejtszivárgásból származó anyagokat,
-
bomló szerves vegyületeket.
-
-
Ha ezek koncentrációja megnő, a Coleps „érzékeli” a táplálék közelségét, és odairányítja a mozgását (pozitív kemotaxis).
→ Tehát nem „látja” az áldozatot, hanem szagolja, kémiai jelek alapján.
2. Mechanikai érzékelés
-
A csillóival a Coleps folyamatosan érzékeli a vízáramlást és a fizikai akadályokat.
-
Ha csillóival hozzáér valamihez, például egy másik sejt felszínéhez, a sejt röviden megáll vagy irányt vált — ez egyfajta reflex.
-
Ha a kontaktus után kémiai anyagokat is érzékel (pl. fehérje vagy sejtplazma), táplálkozási válasz indul el.
3. Táplálkozási válasz (fagocitózis indítása)
-
Amikor a Coleps felismeri, hogy az „objektum” emészthető (például elhalt sejt vagy kis protozoon), a szájnyílás (citostoma) körüli csillók áramot keltenek, és az áldozatot a szájnyílásba sodorják.
-
Ott bekebelezi (fagocitózis), majd emésztő vakuólum képződik a sejten belül.
4. Ragadozó specializáció
A Coleps különleges abban, hogy:
-
Képes élő, mozgó protozoonokat is megtámadni.
-
Néha „rajban” támadnak — több Coleps gyűlik össze egy elhalt sejt körül, és kollektíven lebontják azt (ez kvázi „ragadozó viselkedés” egysejtű szinten).
- Részletek
Az Euchlanis egy kerekesféreg (Rotifera) nemzetség — tehát nem egysejtű, hanem többsejtű, mikroszkopikus állat.
Nagyon érdekes és fejlett kis élőlények, amelyeket gyakran meg lehet figyelni mikroszkóp alatt édesvízi mintákban (például tóvízben, mohák között, akváriumokban).
-
Törzs: Rotifera (kerekesférgek)
-
Osztály: Monogononta
-
Nemzetség: Euchlanis
-
Méret: kb. 150–300 mikrométer
-
Élőhely: édesvizek, főleg növényzettel benőtt állóvizek
-
Teste átlátszó és páncélszerű kutikulával borított, ami miatt néha „pajzsos” megjelenésű.
-
A feji részen található a híres "kerekes" szervecske (korona), ami valójában csillós koszorú, amivel vízáramlást kelt és táplálékot terel a szájnyílásba.
-
A test végén van egy tapadó láb, amivel rögzítheti magát a növényekhez vagy algákhoz.
-
Mozgása jellemzően úszó vagy ugráló, gyakran forogva halad.
-
Szűrögető táplálkozást folytat: apró baktériumokat, algákat, detrituszt (szerves törmeléket) fogyaszt.
-
A vízáramot a „kerekes korona” hozza létre, így a táplálék az emésztőcsatornába jut.
-
Többségük nőstény, és partenogenezissel (hím nélkül) szaporodik.
Kedvezőtlen körülmények között hímek is megjelenhetnek, és ivaros szaporodás történik. -
Képesek cisztát (nyugalmi állapotot) képezni kiszáradás vagy hideg hatására.
-
Képes összehúzni és kinyújtani a testét, amikor mozdul vagy táplálkozik.
-
Bár mikroszkopikus, összetett szervezete van: emésztőrendszer, idegrendszer, érzékszervek, sőt, izomrostok is találhatók benne.
- Részletek
A Coleps egy mikroszkopikus, egysejtű csillós (Ciliophora törzsbe tartozó) élőlény nemzetség, amelyet leggyakrabban édesvizekben találhatunk, például tavakban, pocsolyákban vagy akváriumokban.
-
Törzs: Ciliophora (csillósok)
-
Nemzetség: Coleps
-
Méret: kb. 40–70 mikrométer hosszú
-
Előfordulás: édesvizek, ritkábban brakkvizek
-
Táplálkozás: heterotróf (baktériumokat, más protozoonokat, sőt elhalt szervezetrészeket is fogyaszt)
-
A Coleps sejttestét páncélszerű héj, úgynevezett páncéllemezek (lemezecskék) borítják, amelyek kalcium-karbonátból állnak.
Ez adja neki a jellegzetes, „páncélos” kinézetet. -
A testét csillók borítják, melyekkel mozgást és táplálékáramlást biztosít.
-
Mikroszkóp alatt nézve a Coleps gyorsan, „pörgő-forgó” mozgással közlekedik.
-
Ragadozó vagy dögevő életmódot folytat: más egysejtűeket, algákat, vagy elhalt sejtek maradványait falja fel.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
Egy vizes mintában baktériumfelhőket figyeltem meg. Úgy tűnt, hogy egy táplálékforrást vettek körül. A háttér kiemeléséhez színes szűrőket használtam.
Write comment (0 Comments)
