- Részletek
A Bacillaria paradoxa egy igazán különleges kovamoszat (diatóma), amelyet gyakran „csúszkáló alga” néven is emlegetnek, mert a sejtekből álló telepei sajátos, összehangolt mozgást végeznek.
Főbb jellemzők:
-
Rendszertan: a kovamoszatok (Bacillariophyceae) közé tartozik.
-
Élőhely: édesvízben és brakkvizekben is megtalálható; leggyakrabban vízinövényekre tapadva él.
-
Sejtalak: hosszúkás, pálcikaformájú sejtekből áll. A sejtek szilícium-dioxidból álló páncélt (frusztulum) viselnek, amely két félből (fedőlap és aljlap) épül fel.
-
Telepképzés: a sejtek nem külön-külön élnek, hanem sorokba rendeződnek. Ezek a sorok „csúszkálnak” egymáson előre-hátra, mintha harmonikaszerűen nyúlnának és rövidülnének.
-
Mozgás: a mozgás mechanizmusa pontosan nem teljesen tisztázott, de a sejtfal középvonalában futó raphé (hasadék) és az ott kiválasztott nyálkás anyag lehet felelős érte. Ez teszi lehetővé a sejtek aktív csúszását egymáson.
-
Fotoszintézis: mint minden kovamoszat, a Bacillaria is fotoszintetizál, tehát szén-dioxidból és vízből szerves anyagot állít elő, miközben oxigént termel.
Érdekességek:
-
A Bacillaria paradoxa telepei szinkronban mozognak, mintha mechanikus gépezetek lennének. Ez nagyon látványos mikroszkóp alatt, és sok kutató a „sejtek kollektív intelligenciájának” példájaként emlegeti.
-
Már a 18. században ismerték és leírták, és sokáig „paradoxonnak” tartották, hogy egy alga ennyire látványosan mozog.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
A Heliozoa (magyarul: napállatkák) egy gyűjtőnév azokra az egysejtű eukariótákra, amelyek gömbszerű testükről és sugarasan elrendeződő, tűszerű állábjaikról (axopódium) ismerhetők fel. Nevüket a görög „héliosz” (nap) szóból kapták, mert mikroszkóp alatt a sugaras kinézetük a napkorongra emlékeztet.
Főbb jellemzők:
-
Élőhely: többnyire édesvízi tavakban, állóvizekben élnek, de néhány faj megtalálható tengerekben is.
-
Sejtfelépítés: gömbölyű sejt, középen sejtmaggal. A sejtből sugarasan állnak ki a merev állábak.
-
Állábak (axopódiumok): ezek mikrotubulusok által merevített plazmanyúlványok. Ragadósak, így segítenek a zsákmány megragadásában és a mozgásban.
-
Táplálkozás: ragadozók, főként kisebb egysejtűeket, algákat, baktériumokat fogyasztanak. Az axopódiumok segítségével megbénítják és bekebelezik zsákmányukat.
-
Szaporodás: többnyire ivartalan úton, sejtfeleződéssel.
-
Rendszertan: korábban a gyökérlábúak (Rhizopoda) közé sorolták őket, de a modern molekuláris rendszertan szerint több, egymástól függetlenül kialakult csoport tartozik ide (nem egy egységes fejlődési vonal).
Érdekességek:
-
Mikroszkóp alatt szép, „napkoronás” megjelenésűek.
-
Az axopódiumok gyorsan képesek visszahúzódni, ha a sejtet inger éri.
-
A Heliozoák nem alkotnak valódi természetes rendszertani egységet, inkább hasonló megjelenésük alapján sorolták őket egy csoportba.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
A Spirostomum egy jól ismert csillós egysejtű (Ciliophora), amit gyakran vizsgálnak iskolai és egyetemi mikroszkópos gyakorlatokon, mert elég nagy méretű, hogy szabad szemmel is halványan látszódjon (akár 1–4 mm hosszú lehet!).
Főbb jellemzői:
-
Élőhely: édesvízi tavak, pocsolyák, iszapos vizek. Leggyakrabban ott fordul elő, ahol sok szerves anyag van.
-
Méret és alak: hosszúkás, hengeres testű; a fajok 1–4 mm hosszúak is lehetnek, ami óriásinak számít az egysejtűek között.
-
Felépítés:
-
Testét csillók borítják, melyek mozgásra és táplálkozásra szolgálnak.
-
A sejtmagja (makronukleusz) spirálisan tekeredik végig a testen (innen a neve: Spiro- = csavart, spirális; stomum = száj).
-
Van egy vagy több vakuóluma, amelyek az ozmoregulációban segítenek.
-
-
Mozgás: különleges tulajdonsága, hogy képes villámgyorsan összehúzódni és újra kinyúlni. Ez a kontrakció a sejtben futó spirális fibrillumoknak köszönhető.
-
Táplálkozás: baktériumokat, kisebb egysejtű algákat fogyaszt; a sejt „szájnyílásán” (citosztóma) át veszi fel a táplálékot.
-
Szaporodás: többnyire kettéosztódással, de ivaros folyamat (konjugáció) is előfordulhat.
Érdekességek:
-
A Spirostomum kontrakciója az egyik leggyorsabb mozgás az egysejtűek világában – a testhossz töredékére húzódik össze ezredmásodpercek alatt.
-
Méretük miatt gyakran használják toxicitási vizsgálatokhoz: a vízminőség és szennyező anyagok hatásának felmérésére.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
A Cothurnia egy egysejtű, csillós parazita vagy szimbionta élőlény, amely a peritrich csillósok (Peritrichia) közé tartozik. A legtöbb faját édesvízi környezetben találhatjuk meg, de tengeri fajok is léteznek.
Jellemzői:
- Ülő életmód: A Cothurnia egy kocsonyás vagy merev tokban (lorica) él, amelyhez egy száracskával rögzül az aljzathoz (pl. vízi növényekhez vagy más élőlényekhez).
- Csillók: Csak a szájnyílás környékén találhatóak csillók, amelyek a táplálék beáramlását segítik.
- Szimbiózis és parazitizmus: Egyes fajai más szervezeteken élnek, például rákokon vagy férgeken, de nem feltétlenül károsak a gazdaszervezetre.
A Cothurnia tehát egy különleges, mozdulatlan életmódot folytató csillós, amely érdekes példája az egysejtű élőlények alkalmazkodóképességének.
Write comment (0 Comments)
- Részletek
A Collotheca egy kerekesférgek (Rotifera) közé tartozó nemzetség, amely édesvízi élőhelyeken fordul elő. Ezek az apró, mikroszkopikus méretű állatok fontos szerepet játszanak az édesvízi ökoszisztémákban, különösen a plankton közösségek részeként.
Jellemzői:
- Méret: A legtöbb Collotheca faj néhány száz mikrométer hosszúságú.
- Testfelépítés: Különleges, tölcsérszerű vagy kelyhes testformája van, amelyet gyakran áttetsző külső burok (lorika) véd.
- Korona: Fejükön egy csillókkal ellátott korona található, amely segíti őket a víz átszűrésében és a táplálékszemcsék begyűjtésében.
- Táplálkozás: Főként lebegő szerves anyagokkal, baktériumokkal és kisebb planktonikus szervezetekkel táplálkozik.
- Mozgás: A legtöbb faj rögzített életmódot folytat, például vízinövényekhez vagy más felületekhez tapad, de néhány faj képes szabadon úszni is.
Write comment (0 Comments)
